Helyszín

Tárgy: Re: Helyszín Szomb. Aug. 07, 2010 12:16 am

[Rosetta]

*Most sokat kérdeztek a többiek is. Mindenki lefegyverezi magát, habár nem tudhatják a többiek, hogy ő így sem védtelen, hisz ott van neki a telekinézise, amit bármikor bevethet, és már nem is gyenge a drága. Közben természeetsen már talpon van, valahol Nikorina-James páros és Sylvia között áll, egy kicsit oldalasan, hogy mind a két oldalt lássa. Nem kell megszólalnia, csak hátracsapja a fülét, mintha egy macska éppen fújni készülne, mivel megint jön a lány a koboldozással.*
- Milyen nagyra vagy, hogy te embernek születtél... *Sziszegi halkan, majd egy pillanatra elfordul, hogy egy sóhajjal lenyugodjon. Sikerül. Már megszokta, hogy olyan, amilyen, nem kell neki egy vézna sötét mágustanonc, aki másodpercenként rosszindulatúan mondogatja, hogy kobold. Hallgat, csak figyel, és konkrétan tartja fen a két oldal kapcsolatát, azért sem beszél, hogy inkább figyeljen. Ha támadás van, azt úgy is leállítaná. Bár max. körömmel tudnak most egymásnak vetődni, hiszen mindenki eltette a fegyverét, vagy letette, ki mit csinált. Sylvia is mondhatni ártalmatlan a fókuszai nélkül.*

Tárgy: Re: Helyszín Szomb. Aug. 07, 2010 1:59 am

[Sylvia]

*Halványan elmosolyodik, amikor James a földbe szúrja a kardot, meg Nikorina a földre ejti a pálcáját... Valahogy úgy érzi, Rosettával vigyáznia kell, mert biztos, hogy van valami a lány tarsolyában... Újra kap rengeteg kérdést. Lassan fel-alá kezd sétálni, alig két méternyire a hármastól, de nem gondolkozik igazán sokat a válaszon.*
-A nevelőapámmal voltam, de... már sokkal régebb óta itt vagyok az iskola környékén, mint hinnétek. Mire nem jó a metamorfmágia...? *Kérdezi elgondolkozva, ez amolyan költői kérdés, nem vár választ. Darkness közben zöld szemeit James és Nikorina daimonjára szegezi. Nem tetszik nekik a vicsorgásuk... így ő is azzal válaszol.* És James, szerintem könnyen kitalálod, kin akarok bosszút állni... Ott áll mögötted. *Egy pillanatra felhagy a járkálással, és Nikorinára szegezi a tekintetét.* Teodore igazán profi munkát végzett. 11 évvel ezelőtt nem csak raya halt meg... De rám talált a nevelőapám, magával vitt, te pedig elveszítetted az emlékeidet rólam. Két évvel ezelőtt viszont találkoztunk, csak nem láthattad az arcom. Viszont azóta hordod a találkozásunk nyomát.... *Úgy tűnik, most csak és kizárólag Nikorinához beszél. Az utolsó mondata közben a lány karja felé biccent, ahol az a bizonyos sebhely van... ha még Rosetta nem tüntette el.* Akkor kaptam én is a sebhelyemet. A drágálátos "apánktól". *Felsóhajt, majd újra járkálni kezd lassan fel-alá, maga elé szegezve a tekintetét, de Darkness éberen figyel.*
-Jöhet a kérdés, hogy miért akarok bosszút állni...? Látom a szemetekben, hogy meg akarjátok kérdezni. Én vagyok az idősebb, fél órával hamarabb születtem. Mégis... a nevelőapám, akit tiszta szívvel nevezhetek apámnak, felnyitotta a szememet. Raya és Teodore sosem akartak engem. Csak téged akartak, Nikorina. Ez pedig így nem fair, hiszen én vagyok az idősebb... ugyan miért jelentenél te többet nekik? *Megáll újra, már sokadszorra, és megint Nikorina felé fordítja az arcát, és türelmesen, némán vár a reakciókra. A fegyverei, pálcája, fókuszai alig fél ugrásnyira vannak tőle... Ha kell, gyorsan elérné őket.*

Tárgy: Re: Helyszín Szomb. Aug. 07, 2010 2:11 am

[James]

*Feszülten hallgat. Figyel, Nikorinára főként, hogy ne eshessen semmi baja. Különleges képessége híján ő épp olyan fegyvertelen, mint Nikorina, és mint Sylvia. De a kard egy karnyújtásnyira van, nem véletlenül beleszúrta, és nem eldobta. De úgy látja ezt Sylvia nem vette észre, és nem is ad egy mozdulatával se okot arra, hogy észrevegye. Színész, ő ne tudná megjátszani magát? *
- Azt gondolod, hogy Nikorina hibája, hogy őt jobban szerették? És... Mikor ejtette és ki a sebet? Sajnálom, én nem ismerem az életeteket, de tudni akarom, hogy pontosan mi történt. A szavaidból csak az jön le nekem, hogy egy férfi elrabolt téged, mikor Raya meghalt... *Mondja őszintén a fiú, zavartan, még azt sem tudja, hogy Raya kicsoda. Még erről sem beszélt neki soha Nikorina. *
- Mi volt... két éve? És ha nem tudhatta, hogy te vagy, akkor mit kellett volna tennie? *Nyugalmat erőltet a hangjára, de egyáltalán nem biztató, ahogy Sylvia beszél. Gyűlöli ikertestvérét, biztosan gyűlöli, már csak arra kell rájönni, hogy ezt hogyan tüntethetik el belőle. Mert el lehet csitítani... biztosan ellehet. Lassan csak sikerül kideríteni, hogy hogyan. Addig is, James továbbra is védi a testével Nikorinát, habár a szavaktól, és Sylvia tekintetétől nem tudja megóvni semmiképpen. Kicsit segítséget kérőn pillant a koboldlányra, csináljon valamit, mert ő nem nagyon tud. *

Tárgy: Re: Helyszín Szomb. Aug. 07, 2010 2:28 am

[Nikorina]

*Azt észreveszi, hogy szegény James nem sokat ért a dolgokból... Hogyan is érthetne? Sosem mesélt még neki a családjáról.*
-Raya az édesanyám... volt, míg 11 évvel ezelőtt feketemágusok meg nem ölték. Teodore pedig az apám. *Suttogja James-nek, gyors helyzettájékoztatásként, hogy a fiú is kicsit könnyebben át tudja tekinteni, mi is van itt most tulajdonképpen. Bár ő is eléggé meg van zavarodva... ami nem csoda. Próbálja a két évvel ezelőtt történteket felidézni... Csak homályosan megy. Arra emlékszik, hogy az összes támadó fején csuklya volt, és neki a szomszédjukhoz kellett átmenekülnie, hogy az idős boszorkány védelmezze őt. Igen, akkor, menekülés közben kapta a sebét.*
-Két évvel ezelőtt anyám gyilkosai újra ránk támadtak. Ezek szerint Sylvia is köztük volt... És miután engem megsebesített, de sikerült elmenekülnöm, apám rátámadt, és megsebezte az arcát. Hogy ezek után mi történhetett... azt nem tudom. *James második kérdésére inkább ő válaszol, próbál a suttogásnál hangosabban beszélni, hogy Rosetta is, meg az ikertestvére is hallja a szavait.*
-De mégis miért? Tudtommal én sosem adtam okot arra, hogy gyűlölj. Miért akarsz bosszút állni azért, amiről nem én tehetek? *Fordul Syl felé, kissé összeszedve magát. Hát igen, James a szavaktól és Sylvia pillantásaitól nem tudja megvédeni, de Nikorinának megnyugtató a jelenléte, ahogy Rosettáé is. Úgy érzi, nagy baj nem lehet... hiába keltenek benne sylvia szavai borzongást.*

Tárgy: Re: Helyszín Kedd Aug. 24, 2010 4:45 am

Helyszínváltás, Zara lakása. más szóval a Lairs kastély

Helyszín - Page 2 Kastly

A kastély kívülről.

Helyszín - Page 2 Nappali

Az első, ami a belépőt fogadja. A nappali.

Helyszín - Page 2 Tkez

Hogyha valaki körbetekint, meg is láthatja az étkezőt.

Helyszín - Page 2 Hlszoba

És mint minden lakásban, az emeleten helyet kapnak a hálószobák.

Tárgy: Re: Helyszín Kedd Aug. 24, 2010 4:46 am

*Erősen, hevesen dobogó szívvel siet, lépdel Zara mellett, elhagyva a Jenelila teaházat. Későre jár az idő, az bizonyos, és az is, hogy Szevér már egy ideje nem foglalkozik a külvilággal, csak azzal a bizonyos valakivel, aki mellett lépdel. A halk súgás, és az előtte levő szavak..* -Legalább jó műsor voltam? *kérdezi, enyhén felvonva szemöldökeit, tipikusan pimaszul, talán túlságosan is pimasz, kihívó hangnemben és viselkedéssel. Ki is húzza magát egy cseppet, léptei kissé peckessé válnak, fejét felszegi, majd a végére még egy sármos mosolyt is megvillant. Tekintete a pajkos játékosság helyett kíváncsisággal kezd el feltöltődni, és mogyoróbarna szemei megcsillannak az utcalámpák fényeiben, miközben előrébb és előrébb sétálnak, elhaladva egy-egy lámpa mellett.* -És.. mit láttál? *kíváncsiskodik, mert talán van néhán olyan részlet, amiről jobb szeretné, hogyha a nő nem tudna. A másik pedig az, hogy rengeteg olyan dolog történt vele, aminek köze van Jackhez, akiről pedig egy árva szót sem mondhat, nem szivárogtathatja ki a titkait.* -És hangja is van ennek a szemnek, vagy csak látod a dolgokat? *kérdez tovább, miközben valami belül egyre erősebben súgja, hogy hagyja most Jacket, hagyja a titkokat, és feledje el mindezt, hiszen itt van azzal a nővel, akit szeret, de mégsem tud szabadulni ettől a bizonyostól. Az emléktől, a késztetéstől, hogy bizony, neki tudnia kell, hogy mit látott a nő. Nem csak szeretné, egy kis idő után kényszerré válik, noha szemeiben továbbra is csak gyermeki kíváncsiság csillan meg. A belső kényszert remekül rejti el. Kicsit közelebb is húzódik a nőhöz, egyik kezével a nő keze után nyúl, hogy emgfoghassa azt, és összekulcsolhassa ujjait a nő ujjaival, szemei pedig egyre kíváncsiabban csillognak, miközben lassan megérkeznek ahhoz a bizonyos házhoz.*

Tárgy: Re: Helyszín Kedd Aug. 24, 2010 5:01 am

*Miközben kisétálnak, a nő keze lassan rácsúszik a fiúéra, hogy kéz a kézben sétálhassanak. Sejtette, hogy lesznek kérdések, és nem is tagad semmit, miért tenné? Őszinte szív, őszinte szó. Pillantásait a fiúra szegezi, miközben az szépen, fokozatosan kezdi megjátszani a peckességet, a fennhordott nózit. Egy aprócska mosoly, és már is felel.*
- Izgalmas az életed. *Mondja, őszintén, miközben lassan közelebb hajol, egy picit hozzábújva. * - Mindent, végig követtem, hogy merre jársz, mit csinálsz. És a kíváncsiságom győzött, mikor hangokat is megjelenítettem. Sajnálom, hogy ilyen mélyen belepillantottam, de aggódtam érted. *A szavai őszinték, de nem részletezi, hogy mit látott, a minden eléggé magába foglalja a mindent. Persze a mosdóba nem tekintett be, ez evidens, és valamikor még ő is aludt, de java részét a napjainak Szevérrel töltötte. Illetve a képével, a minden napjaival. *
- Ne haragudj rám, de tudnod kell, hogy amit láttam, csak magamért láttam, nem mondok el senkinek semmit. *Mondja, közben már egy picit elengedte a fiú kezét, úgy pillantott rá, meggyőző tekintetével, melyben szépen kavarognak a bűnbocsánatot kérő, szerelmetes érzelmek. Mikor a fiú a keze után nyúl, és összekulcsolódik a mancsuk, elmosolyodik halványan, majd a házhoz érnek. Szabd kezével egy röpke "pssszt!" mutat, kicsit elsziszegve, habár valószínűleg most épp nincs is itt senki, de azért nem szeretne senkit sem felébreszteni. Ajtót nyit, hangtalanul, és a fiút bevezeti, először a nappaliba. Villanyt még nem is kapcsol. *

Tárgy: Re: Helyszín Kedd Aug. 24, 2010 5:12 am

*Az első megszólalásra csak elmosolyodik, és egy aprót biccent, miközben kicsit hozzásimul a nőhöz, ahogy andalog mellette. Nem is séta ez, már tényleg andalgás. Lelassítja a lépteit, hogy kényelmesen, békésen tudjanak haladni, miközben hallgatja a válaszokat. Hát igen, a minden tényleg tág fogalom. Túlságosan is tág.* -Ha aggódsz értem, jobb, ha nem nézel bele az életembe. Nem éppen megnyugtató egy élet, az bizonyos. Ha megkérdezel, azzal többet érsz el. *simít végig a nő karján, halvány félmosollyal. Eléggé nagy baj, hogy a nő így végigfigyelte az életét, és rengeteg mindent megtudhatott, persze Szevérnek nincs fogalma, hogy mettől meddig si figyelték, és mi mindent tudtak meg tőle, róla, vagy éppen másokról. Mikor elengedik a kezét, és elő kerülnek, felpillant a bűnbánó szemekbe, és elmosolyodik, miközben emgcsóválja a fejét.* -Hát lehet rád egyáltalán haragudni? *teszi fel a számára költői kérdést, miközben félredönti a fejét, és komisz, sejtelmes félmosollyal nézi egy darabig a nőt, majd söszekulcsolja ujjait a nőéval, és úgy sétál tovább, egészen a házig, ahol lepisszegik, mire csak mosolyogva biccent, tekintetével kíváncsian fürkészi a házat. Meglesi az épületet, láthatóan egészen nagy, és egy aprócskát még nyel is. Nem igen járt még efféle palotákban. Hát igen, egyszerű, Soproni fiúcska, aki vagy a tanyán, vagy a táborokban, erdőben nevelkedett, vagy egy sima lakásban. Amikor beljebb sétál, akkor elengedi a lány kezét, és kicsit arrébb lépdel, körbeforog, körbenéz, felleseget a lépcsőn, néhány kisebb, nyitott ajtón is beles, majd végül visszatéblábol Zara elé.* -Húha. *súgja, kissé zavartan, és feszélyezetten.* -Ez olyan.. nagy. *mondja kissé zavart félmosollyal, beletúrva a hajába a tarkóján, miközben hol körbe, hol a nőre néz, egy cseppet feszélyezetten érzi magát, nem is igen tudja, mit mondhatna.*

Tárgy: Re: Helyszín Szer. Aug. 03, 2011 2:09 pm

[2011. augusztus 3, valamikor reggel, Delfin háló]

[Nikorina]

*A harmadik emeleti Delfin hálóban mostanság nincs túl nagy forgalom... a lakók elutaztak, legalábbis abból a szobarészből három lány biztosan, ahol Nikorina lakik. Nikorina azonban nem utazott el a nyárra, és most itt is van, bár egyelőre még alszik. Viszont most társasága is akad, és az nem is a daimonja, Gradan: James nála töltötte az éjszakát Deanne-nel együtt... Hogy az éjszaka mi történt, azt homály fedi, de biztos nem csak simán együtt aludtak... maradjunk a "vetkőzős póker" fedőnévnél. Nikorina most még alszik, hiszen azért még korán van, talán reggel nyolc körül járhat az idő. Szóval ő még alszik, bár lassan talán illene felébrednie... de ez még arrébb van egy kicsit. Jameshez bújva alussza az igazak álmát, haloványan mosolyogva közben. Igen, boldog. Nagyon boldog most, ha felkel, akkor is biztos legalább két méterrel a föld felett fog járni. Gradan most nem a saját kosarában aludt, mert az kicsi lett volna neki úgy, hogy Deanne-hez simulva szunyókál, így felköltözött a legközelebbi ágyra, ha már annak lakója úgyis elutazott. A manók ki fogják cserélni az ágyneműt, nem lesz az tele szőrrel, ha visszajön a szobatárs... Szóval egy szép, békés reggelnek nézünk elébe.*