Neve: Freya Maëllien
Születési ideje: 1934. augusztus 2.
Meghalt: 1959. április 18.
Megnevezés: Híres elemi mágus
Előtörténet:
Hogy melyik elem "gazdája" volt? A tűz az eleme, és nagyon is jól tudta uralni, holta után is... De ne kezdjük el a legvégén, jöjjenek a gyökerek.
Északon, nagyon északon egy jéggel ellepett terepen élt, azaz született, egy elég kemény családban. Mondhatni viking csapat tagja volt sokáig, de nem olyan fosztogatós vikingek, már lenyugodott a vezérük, csak nomádosan éltek a havasak között egymagukban. Mivel éppenséggel egy jégtábla tetején laknak, többnyire, gyermekkorától kezdve az ottani jég és víz mágusok szépen próbálják okítani, hisz nomádok, de még is mágusok, pálcahasználók. Más képen nehezebb lenne megélniük, ha elkényelmesedtek volna már, mint a civilizáltabb emberek, akkor már rég meghaltak volna. A fiatalka lány gyönyörűen semmit sem csinált, egyáltalán nem érdekelte a dolog, a varázslás, főleg a víz mágia nem. Hamarosan kitört, hogy neki ez nem fekszik, és egy gyönyörteljes pillanatban, amikor a jeges parton volt, s egy erőteljes dühkitörésben szenvedve gyönyörűen megolvasztotta a jeget, felhevítve a vizet, az egész partot. A lány teste körül lángok csaptak ki, szeme izzott a mágiától, ami szétáramlott benne. Az olvadás elérte egészen a házakat, mivel a falu egy nagyon vastag jégpáncélra épült, s az most szépen megrepedt, minden romba dőlt… A lányt kínozta, amit tett, nem bírt már ott maradni, azonnal ott hagyta a falut, és tűzmágusként járta a vidékeket, jobban mondva mindaddig, míg nem tudott elszabadulni onnan a megszokott jégtáblák közül. Azt hitte, hogy gyorsan fog menni, még is még 18 éves koráig a közelben maradt…
Rá néhány évre, ahogy egy nagymester mellé szegődött, és mindent ki tanult, 20 éves korára olyan érdemeket szerzett, olyan gonosz mágusokat ölt meg, hogy az Elemek Tanácsa nagyon magas pozícióba emelte, a világ elé tárta. Nagyon gyorsan túlszárnyalt mindenkit, ez a hatalmának jót, de magának nem olyan jót tett. A nővé cseperedett havasi tűzmágus nagyon beképzelt volt, ha magáról volt szó, és folyton fitogtatta a tudását, ami tényleg volt, de még is csak kicsit túlzott, nagyon nagy volt a szája. Sokszor volt küldetésen, Aurorok kérték fel segítségül, és szívesen ment, hisz meg akarta mutatni, hogy mennyi erőt birtokol. Nem egyszerű varázsló nő volt, a lelkében mindig ott égett a tűz, s lassan valami különös történt vele… Egyik Elemi Tanácsos magához hívatta, 24 életévében járó nőt. Természetesen követte a Bölcs útját, ahogy egy sötétkamrába vezette, a Templom leges leg mélyén… Egy hatalmas, titkos könyvtárba jutottak, s ott kitárul egy ősrégi ajtó, ami úgy tűnt, hogy nagyon el volt kerülve az utóbbi évtizedben… vagy században, vagy lehet, hogy ezredben is. Freya tekintete körbejárt a teremben, ahová jutott, és lehunyta szemét, mintha láthatatlan csápjai érzékelné a mágiát a teremben, mintha magába szívná az érzést, a bizsergést, ami ezzel járt. A Bölcs egy könyvhöz vezette, egy bőrkötéses, vörös, kék, sárga, zöld színű, sárkány karmokkal ölelt könyvhöz… S azonnal ráismert, hogy mi előtt is állt. Az elemek teremtésének könyve, igen, csak ez lehet. A nőt megérintette a hatalom, egészen belemart a vágy a könyv iránt, és a mérhetetlen erő iránt, amit képviselt.. Azonnal utána kapott, és felnyitotta… Szeme égő tűzként lángolt fel, fény áramlott ki belőle, mi közben a könyvbe tekintett, s a benne lévő ősi betűk szintén ragyogóan világítani kezdtek. A Bölcs már nem tehetett semmit. Freya magába szívott mindent, minden erőt, amit tudott, minden egyes másodperccel százezrek ereje szállt rá, százezrek ősi tudása a teremtésről, az igézésekről, az elemekről, a gólemekről. Ám ahogy a tudás bele került, mintha a teste felbomlott volna, bőre fehéren, ragyogóan világított, s lassan, teljesen eltűnt, csak egy lélek maradt ott, jeléül, hogy nem tűnt el teljesen. Egy éles villanás tűnt fel a következő percben s a lány eltűnt… a teste, a lelke, és a könyv is.
Az élete első pontján született újjá, jobban mondva ott jelent meg szellemként, légnemű, de látható testben… A Jégpáncélon, ott, ahol a falu volt, ahol nevelkedett. Néhány évet ott töltött el, de csak megfigyelőként, míg nem megszokta a holt életet. Nem tudja, hogy miért maradt a földön, miért tartotta itt a mágia, és hogy miért is halt meg, kézbe kaparintva a hatalmat. Egy ideig szellemként figyelte a külső világot, majd kíváncsisága és beképzeltsége az iskolák felé vezérelte… Majd kikötött itt, a Nezabarban.
Jelleme:
Fiatalsága s ereje miatt –bár már egy ideje meghalt- egy kicsit nagyképű. Elhivatott mágus, bár kicsit különc, mert ahol élt, az nem éppen az elemének országa… Beszédes, és sokszor fitogtatja a tudását mások előtt, lássák csak, hogy mire képes. Könnyedén idéz gólemeket, irányítja az elemeket, de a tűz a specialitása. Mivel a könyv hatalma az övé, nagyon erősnek mondható, de csak akkor használja, hogyha nagyképűsködni akar, nem harcol túl sokat, hisz még is csak egy szellem.
Szomb. Feb. 28, 2009 11:27 am