Név: Boldor Isznondij
Faj: Ember (vérfarkas)
Kor: 90
Bolt: Kis mütyűrök és hasznos holmik boltja
Előtörténet:
1917-et írunk, a helyszín nem más, mint egy európai ország, Bulgária. A muglik már régen elmenekültek az ősi faluból, hiszen valamiért itt mindig sötét és félelmetes napoknak nézhettek elébe. Különös, megmagyarázhatatlan dolgok történtek Ljuljakovóban, amit senki sem bírt sokáig elviselni. Csak néhány, furcsa család maradt a faluban, akik magukat mágusoknak nevezték. A többiek még a máglyán való égetéssel is próbálkoztak annak idején, de nem sokra mentek, ezért is döntöttek úgy közösen, hogy inkább elhagyják a falut és többet nem is jönnek vissza.
Október 31-én a szellemjárta falura a vihar előtti csend telepedett, Ljuljakovo utcáin csak pislákoltak a fények, senki sem volt az utcákon. A néhány megmaradt varázslócsalád tagjai otthonaikban már nyugovóra tértek, kivéve egy magányos, fiatal nőt, és a szomszéd házban lakó bábát. A bába éppen a konyhában tevékenykedett, mikor hangos sikoltás ütötte meg a fülét. Rögtön ki is lesett az ablakon, majd fekete talárját magára kapva, mezítláb átsietett a szomszédba. Tudta, hogy az ott lakó nő hamarosan szülni fog, s szerencséjére pont ébren volt.
Nem sokkal később a csendet Ljuljakovoban gyermeksírás töltötte ki, ám ezt a két nőn kívül senki sem hallotta. Pontban éjfélkor megszületett a kis Boldor Isznondij.
Szülei nemes családból valók, mindkettejük hatalmas erővel bírt. Boldor édesapja, Feodor Isznondij nem sokkal a gyermek születése előtt hagyta el a nőt, azóta senki nem hallott róla semmit. Grozdana kénytelen volt egyedül felnevelni a gyermeket, aki már egész kicsi korában nagyon eleven volt. A kis faluban a legtöbben nem szerették komiszsága miatt, ezért már akkor is csak szobájában kuksolt, s különböző dolgokat készített, faragott saját maga szórakoztatására. Játéka nemigen volt, s édesanyja is keveset tudott vele törődni, mivel mindig elfoglalt volt, az akkori minisztériumban dolgozott.
Boldor nyolc éves korában kapta meg első pálcáját, amivel már akkor rengeteg dolgot próbálgatott, sokszor el is tűnt otthonról. Grozdana egyszer sem kereste, tudta, hogy a kisfiú sértetlenül fog hazatérni. Egyik nap egy hollóval állított be, melyet csodával határos módon tökéletesen kitanított, az állat engedelmeskedett neki.
Tizenegy éves korában levelet kapott az egyik bolgár mágusképzőből, melybe anyja rögtön be is íratta, abban a hiszemben, hogy a fiú kicsit megváltozik, s jobb útra tér.
Boldor meg is kezdte tanulmányait, de édesanyja sajnálatára nem pont olyan irányba haladt, mint amilyenbe kellett volna. A sötét mágia felé kezdett érdeklődni, s minden alkalmat kihasznált, hogy azt tanulhassa, gyakorolhassa. Más tantárgyak nem igazán foglalkoztatták, azokból nem is állt valami jól. Az iskolában egyetlen barátja sem volt, magának való, besavanyodott alaknak ismerték társai, csak hollója volt vele.
Tizenhat éves korában, mikor édesanyja meghalt, teljesen megváltozott. Utolsó éve előtt otthagyta az iskolát, s család, nevelők híján indult útnak, hogy otthont keressen magának. Idő közben találkozott egy öreg varázslóval, aki elszállásolta, s munkát adott neki, később pedig igen jól kitanította. Huszonéves korában költözött el az öregtől az akkori háború kezdete miatt, s a sötét mágusok ellen harcolva jó néhány évig küzdött a szabadságért, amiért eredetileg nem is kellett volna, önszántából csinálta az egészet. Rengeteg sérülést szenvedett, de édesanyja miatt kiállt az ellen, amit egészen idáig tanult.
Mikor véget ért a küzdelem, s Boldor harmincas éveibe lépett, ismét útra kerekedett, most már saját otthont keresve. A háború révén megtanult rejtőzködni, s a természetben élni, így nem volt nehéz a vándorlás során az erdőkben meghúzódnia egy-egy éjszakára. Hónapokig csak kereste a megfelelő helyet, aztán egy épülő falucskában, Nellondban állapodott meg. Viszonylag nyugodt életet kezdett élni, s meg is találta a tökéletes hölgyet, akivel nem sokkal a találkozás után egybe is kelt. Abban az időben Nellondban a legtöbben boltot vezettek, csak ezért laktak a faluban. Úgy döntött, ő is így tesz, s a rengeteg, összegyűjtött csetreszét áruba bocsájtja. Feleségével együtt meg is nyitotta saját kis üzletét, melynek a Boldor Boltja nevet adta. Itt rengeteg dolgot találhatott a vevő, bármit, amit csak kívánt, megkaphatott.
A boldogságban élő házaspár elérkezettnek látta az időt a gyermekneveléshez, s az elhatározásra kilenc hónappal meg is született szerelmük gyümölcse, egy fiú, aki teljes mértékben apjára hasonlított. Sokáig nyugalomban éltek, mígnem egyszercsak betörtek Isznondijék lakásába, s elhurcolták a nőt és a gyermeket. Boldor nem tartózkodott otthon, éppen vadászaton volt, így nem is tudhatta, hogy miért tűntek el hirtelen, szó nélkül. Csak a dulakodás nyomaira lett figyelmes, aztán később egy pergamenfecnit is talált. Számíthatott volna rá, hogy ellenségei egyszer úgyis megtalálják, hiába bújkál. Az üzenetből tudta, hogy nem mehettek annyira messze, így elindult utánuk. Mikor besötétedett, már nem sietett annyira, inkább figyelt lépteire, nehogy valaki útközben megtámadja. Számításai ellenére elkapta egy vérfarkas, akit talán még időben sikerült hatástalanítania, mivel nem ölte meg, csak megsebezte. Sokáig ment, s kereste családját, de nem találta őket sehol, ahol kellett volna, hogy legyenek.
Feladta a kutatást, s teljesen magába roskadva visszatért a faluba, hogy tovább vigye a boltot. Mikor először átváltozott vérfarkassá, teljesen megváltozott, mondhatni megbolondult. Szellemi képességeivel semmi gond sem volt, csak néha különös dolgokat csinált, például csak úgy, semmi előjel nélkül elküldött egy vendéget, vagy teljesen ellentétes dolgot csinált.
Egyre csak öregedett, de igazából senkinek sem tűnt fel, hogy külseje nem változik már harmincas évei óta. Ugyanolyan frissnek és üdének tűnik, mint akkor, ám mégis kicsit érdekes tekintete van.
A faluban "Hóbortos" néven terjedt el az emberek között, elvégre furcsa dolgairól mást nem is mondhattak. Nem sokkal később boltjának a szomszédasszony javaslatára a "Kis mütyűrök és hasznos holmik boltja" nevet adta.
Boldor sok éve egyedül él a házában, s vezetgeti az üzletet, ami részben csaknem olyan különös és furcsa tárgyakat tartalmaz, mint amilyen ő maga. Hosszú élete során rengeteg holmit gyűjtött össze, amit itt eladhat, s persze folyamatosan más helyekről is szerez be árut. A hollója természetesen még mindig vele van, bár ezek az állatok sem élnek ennyi ideig a valóságban, ez a dolog elég rejtélyes..
Jellem:
Furcsa, rejtélyes, hóbortos. Ez a három szó jellemzi leginkább az idős férfit, aki rengeteg dolgot megélt már. Az elmúlt évek szörnyűségei nem látszanak meg rajta, bár vannak olyan napjai, amikor kicsit gyengébbnek tűnik az átlagosnál. Senki sem tudja, hogy ez miért van, csak egyedül a szomszédban lakó, szintén javában korosodó néni.
Hangulata sokszor és hirtelen változik, az egyik pillanatban még kedves, a másikban meg már a háta közepére sem kívánja a vásárlót. Mikor jó a hangulata, előfordulhat, hogy akár ingyen, ajándékba adja oda a tárgyat, ami megtetszett, ám ha nincs jó kedve, akkor semmi pénzért sem ad el árut.
Kinézet:
Bár már kilencven éves, egyáltalán nem látszik rajta az idő múlása. Arca és teste akár egy harminc évesé, mintha megállt volna az öregedésben. Sötétbarna haja általában kissé kócos, a félhosszúnál kicsit rövidebb, hiszen mindig levágja magának a megfelelő méretűre. Gyönyörű, fekete szemei általában szomorúságot, megviseltséget tükröznek, de képesek rögtön semmitmondóvá válni. Ha az ember tudná, hogy hány éves, akkor csak a hangjáról bizonyosodhatna meg, hiszen az mélyen, rekedten szól.
Vas. Feb. 15, 2009 11:58 am