Shawn Griffin

év: Shawn Griffin
Szak: Eramir
Faj: Ember
Kor: 16 (1993. Június 21.)

Előtörténet:

1993. június 21.-én született London szívétől mindössze egy kerületnyire. Mugli családba érkezett a világra, apja sebész, anyja pedig ügyvéd volt. Miután értelmiségi és jómódú családból származott a szülei magas szintű neveltetést szántak neki. A nevelők és tanárok megdöbbentette az éles elme és a szorgalom, amivel a fiú rendelkezett. A szabadidejét is tanulással töltötte mindig, és a válasz a kérdésre, hogy miért hajszolja a tudást ily buzgón egyszerű. Mert látta, hogy a szüleit ez boldoggá teszi. Az egyetlen dolog, ami miatt aggódtak, hogy az immár nyolc éves fiú soha nem keresi más emberek társaságát és nem akar barátokat szerezni. Gondolván, hogy a sport hátha változtat ezen az apjának egy barátjához kezdték el lejáratni sportolni, méghozzá vívni.
Eleinte nem volt ínyére ez a megoldás, de mikor látta, hogy a szüleit ez is boldoggá teszi elkezdett komolyabban foglalkozni vele. Az újságokban olvasott egy cikket, amiben leírták, hogy a balkezes vívók általában előnyben vannak, mert ők hozzá vannak szokva hogy ellenfelük jobb kezes, míg fordítva ez nem igaz. Először még csupán gyermeki szeszélytől indíttatva forgatta a bal kezében, hogy ezzel különlegesebb legyen. Az edzője először nem szólt semmit, csak nézte, ahogy a gyerek ügyetlenkedik. Nem akart rászólni, hiszen úgy gondolta, hogy gyerek lévén majd megunja, ha nincs sikerélménye, de nem ez történt. Shawn makacsságának hála nem adta fel, sőt talán nem is ez volt a fő indok. Ez volt életének első akadálya, hisz szinte már zseninek nevezhető eszével a tanulás még sosem jelentett gondot és élvezte, hogy küzdenie kell, ezzel elmosva az egész életére rátelepedő érzést, az unalmat. Az edzője megdöbbenten tapasztalta, hogy az első hetekben igaz balkezének mozdulatai esetlenek és ügyetlenek voltak és a tapasztalatlan volt, viszont mozgás koordinációs képessége jóval meghaladta a kortársait. Míg a többi gyerek csupán a szokásos berögzült mozdulatokat használta ő ügyesen mérte fel a távolságokat és szépen ki tudott mozogni a támadások elől.
Ahogy teltek a hónapok kardjának hárításai és szúrásai kifinomultabbak és gyorsabbak lettek. Még így sem vált a sort legjobbjává, de hihetetlen volt, hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődött. Viszont mintha csak az istenek csúf tréfát űztek volna vele, bárhogy is edzett a staminája és fizikuma nem fejlődött, mint a többieknek, Shawn ennek örült. Ez egy újabb akadályt jelentett, amivel megküzdhetett és elfoglalhatta magát. Saját stílusa már tíz éves korában kezdett kialakulni a mások által hátrányosnak tartott helyzet miatt. Effektív gyors és pontos mozdulatokból állt ez a stílus, a küzdelem elején ellenfelét még csak vizsgálva védekezik, és miután hozzászokik az ellenfél stílusához és mozdulataihoz befejezi, amilyen gyorsan csak tudja. Az igazi nehézséget az jelenti, hogy jól beossza erejét, mert nagyon gyorsan fáradt. Az igazi eredmények eléréséig még éveknek kellett eltelnie. Viszont a szülők vármennyire is örültek, hogy élvezi nem azt az eredményt érte el, mint amire számítottak, Shawn továbbra sem engedett senkit se közel magához. Miután beíratták egy elit iskolába és ott is magasan kiemelkedően teljesített, beigazolódott a hite, hogy az egész iskola teli van szánalmas emberekkel. Folyamatosan jöttek hozzá az emberek vidáman, hogy a számára egyszerűbbnél egyszerűbb feladatokban segítsen. Úgy érezte, mintha csak az összes földhöz ragadt és koszos napraforgó a hatalmas lángoló égitest felé fordulna és az abból felszabaduló energia parányi töredékét boldogan majszolják. Kevés ember volt csupán, ki kiérdemelte a megbecsülését, de Shawn mégis mindenkivel kedvesen bánt. Először csak azért, mert tudta, hogy szüleit mennyire zavarja, hogy nem beszél másokkal, de később ráébredt, hogy a kedvességért cserébe a világ legfontosabb dolgát kapja. A hatalmat. A rengeteg ember, kinek segített, habár nem értette, hogy mi volt olyan nagydolog abban, amit tett, az adósának érezte magát és az elit iskolában ahol tanultak beléjük verték az emberi moralitás alapjait is. Így viszonzásul bármit kérhetett volna cserébe, de mivel nem tette, ezért lassan imádat tárgyává vált.
Szülei végre teljesen megnyugodtak, hogy fiúk kiváló minden szempontból. Shawnnak meg csak annyi volt a dolga, hogy a maszkot az arca elől soha ne vegye le. Kettősség kezdett kialakulni benne, hisz mit mutatott szöges ellentéte volt belső érzéseinek. Az évek múlásával rengeteg eredményt elért, mind a tanulmányi, mind pedig sportbeli eredményt (habár ebben nem volt olyan kiemelkedően sikeres). De az évek során csak egyre jobban nőtt az űr, amely már kiskorában fogant meg benne, az unalom. Nem az átlagos értelemben vett unalom volt ez, hiszen mindig el tudta magát foglalni, inkább hiányérzetre emlékeztette. Nem látta értelmét az egésznek, ami történik a világban. Természetesen tudta, hogy az emberek mit miért csinálnak, hiszen ez szükséges volt az „álca” fen tartásához és a természet megannyi törvényét vissza tudta mondani álmából felkeltve, de érezte, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik. Unalmas életének egyetlen fénypontja azok voltak, amikor tudását magas szintű ellenfelekkel tudta összemérni. Egy napon viszont rájött, hogy minek volt fent tartva az a hatalmas űr. Meleg késő tavaszi nap volt, még most is tisztán fel tudja idézni azt a május 13.-át, ami elhozta számára az életet. Az iskola belső udvarában sétált a faltól nem mesze, amikor, azóta se tudja miért, de valószínűleg ártó szándékú embernek köszönhetően kitört az egyik ablak és az üvegek elkezdtek zuhanni felé. Shawn a zajra odakapta a fejét, de a látvány leblokkolta, túl gyorsan történt minden, hogy érdemlegesen tudjon reagálni. Kezeit az arca elé rántotta, ami mit sem ért volna a magasból aláhulló áttetsző pengék ellen, de megtörtént a csoda. A szél, ami mindeddig csak gyöngéden játszadozott a hajával hirtelen felerősödött és majdnem az összes üveget arrébb taszította, csak a legnagyobbhoz nem volt elég erős. Ekkor történt meg a második csoda. A fiútól már csupán másfél méterre lévő üveg egyszer csak szétrobban és a repeszek csupán pár helyen szaggatták fel az iskolai fekete öltönyre emlékeztető egyenruháját és egy mély vágás sem keletkezett. Maga sem tudja miért, de miután a veszély elmúlt rögvest elrántotta a kezeit és a magasba tekintett. Egy ismerős arcot pillantott meg a harmadik emeleten lévő egyik ablakban, és ahogy visszanézett mindketten megdöbbentek. Shawn az ablakban Mr. Johnatant pillantotta meg, az egyik tanárát, kezében valami furcsa hosszúkás tárggyal, egy pálcával. Mr. Johnatan viszont legalább annyira meglepődött, ahogy fentről lenézett a 16 éves neves diákjának szemeibe, mert azok égszínkéken izzottak. Mindössze pár ember figyelte ezt a furcsa történést és azt, hogy a hatalmas csörömpölés után dermedté fagyott csendet Shawn cipőjének a kopogása megtöri, ahogy berohant az épületbe. A lépcsőfokokat kettesével véve szaladt felfelé. Pontosan tudta, hogy melyik szobába kell mennie. Amikor odaért az ajtó elé vett egy mély levegőt, ami nem volt elég szapora szívverésének megnyugtatására, de magabiztosságot kölcsönzött neki. Az ajtón belépve rögtön tanárját pillantotta meg, aki teljesen nyugodt arckifejezéssel vizsgálta őt, miközben jobb kezét az asztalán pihentette, baljában pedig pálcáját forgatta lezseren.
- Üdvözlöm Shawn Griffin, kérem, csukja be maga mögött az ajtót. – hangja kedves és megnyugtató volt. Majd pálcájával a fiú felé intett.
- Reparo. – Furcsa szavakat ejtett ki a száján mire a sebekből kifolyt vér visszahúzódott a sebek összezáródtak és a ruha fonalai mintha csak megelevenedtek volna, összefűzték magukat. Shawn egy pillanatra döbbenten állt és ahogy végignézett magán úgy nézett ki, mintha nem történt volna semmi se. Mielőtt megszólalt volna megnézte, hogy az ablak rendben van-e így már tudta, hogyan kell a dolgokhoz állni. Jobb kezével megmarkolta a kilincset és becsukta az ajtót miközben megszólalt.
- Mi folyik itt? És hogy segített nekem? – kérdezte meglepődötten, pedig a maszk mögött nincs meglepődve, úgy érzi, mintha ez természetes lenne, de mivel tudja, hogy nem normális így éreznie ez csak még jobban feltüzelte kíváncsiságát
- Már mindenről gondoskodtam, úgyhogy senki nem fog zavarni minket. Na akkor hol is kezdjem?... – és elkezdett mesélni mindenről, a mágiáról, a világ valódi és idáig rejtett oldaláról és még ezernyi dologról, melyeket Shawn még mesékben sem hallott. Ahogy hallgatta a hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgokat Mr. Johnatan néha-néha intett egyet a pálcájával, amire lebegő képek jelentek meg, mintha csak hologramok lennének. Több órán át mesélt megállás nélkül, amit teljes csöndben hallgatott végig a fiú, aztán úgy gondolta, hogy a lényeget elmondta és már nagyon zavarta, hogy nem tudja mi jár most a diákja fejében.
- Van egy olyan érzésem, hogy rengeteg kérdésed lehet most. Nem kell magadban tartani őket, csak bátran.
Shawn a történet hallgatása közben szinte itta magába az új információkat. Tudta, hogy egy normális ember pánikolna és keresné a kandikamerát, de ő büszke volt arra mindig is, hogy nem tartozik a normális emberek közé. Egyszerűen úgy érezte, hogy minden, amit most elmondanak, az a valóság.
- Csak egy kérdésem van. Miért mondja el ezeket nekem? – hangja nyugodt és kimért volt
A tanár ezen érthető okokból eléggé megdöbbent, azt is fontolóra vette, hogy a fiú már tudott a mágia létezéséről emiatt tudja megtartani a hidegvéré.
- Mert te is varázsló vagy. – itt egy kis szünetet tartott és Shawn reakcióját vizsgálta, majd folytatta – Pontosabban meg van a lehetőség benned, hogy azzá válj.
A diák megdöbbent a hallottakon, de nem kételkedett egy szavában sem.
- Aztmondja, hogy meg tudom tanulni? – miközben kérdezte, jobb kezét ökölbe szorította és a szeme izgatottan csillogott. Majd egyszeribe ellazult a szorítás, ahogy belehasított a felismerés. – És a szüleim? Ők is varázslók?
Mr. Johntatan először a második kérdésre válaszolt.
– Nem, nincsenek benne a nyilvántartásunkban. Téged viszont, ha akarod, saját magam képezlek ki, de most menj haza, mert gyanús lesz, ha sokáig maradsz.
Shawn engedelmesen felkelt és mindössze egy köszönést ejtett meg, miközben zárta az ajtót.
- Viszlát!
- Holnap órák után, majd gyere ide. – szólt a távozó diák után a tapasztalt varázsló és elköszönésként még hozzá rakta. – Vigyázz magadra.
Az úton hazafelé végig a mai napon jártak a gondolatai. Amikor hazaért szüleinek egy szór sem szólt az egészről és korán visszavonult a szobájába. Egész éjszaka nem jött álom a szemére, viszont szinte már érezte, ahogy az űrt elkezdi betölteni valami…
Innentől kezdve minden délután és volt, amikor délelőtt is a mágia művészetét tanulta. Az első hétvégén kapta meg pálcáját és onnantól kezdve a tanult dolgokat, átvihette a gyakorlatba is. Eleinte, mint senki se, ő sem tudott tökéletesen varázsolni, de esze és memóriájának hála ezt a mesterséget is gyorsan tanulta. Végül az első hónap után olyan döntést hozott meg, ami után már semmi nem lehetett a régi. Úgy döntött, hogy a mágia és varázslás jelenti számára az életet és úgy, hogy folyamatosan titkolnia kellett nem tudta teljesen átadni magát neki. Úgy döntött, hogy amíg nem hal meg, addig nem fog tudni élni. Mestere eleinte ellenezte az ötletet, de hamar be kellett látnia, hogy Shawn „híres” lévén ez a legkézenfekvőbb megoldás, így június 21.-én Shawn Griffin meghalt. Egy autóbalesetben edzésről hazafelé menet. Június 28-án volt a temetés, ahol rengeteg ember jelent meg, köztük a halott is, mágiával álcázva. Tudta, hogy saját halálának eljátszása egy drasztikus lépés és hogy a mestere képességi nélkül esélye sem lett volna ezt elérnie, de most, hogy ezen túl esett és mindent elhajított magától Mr. Johnatanhoz költözött, akiről kiderült, hogy valódi neve Monner Garion és azért járt a muglik között, hogy leendő varázslókat keressen a mugli szülőktől. Shawnt azért kezdte el személyesen tanítani, mert különlegesnek találta. Viszont amikor már úgy tűnt, hogy minden jól halad, a sors csúf tréfát űzött az immár ifjú varázslótanonccal. Kiderült, hogy nem feltétlenül a miatt tud keveset varázsolni, mert kezdő, hanem kis mágikus hatalommal lett megáldva. A mágiát ügyesen formálta és a varázslatai hatásosak voltak, de kevés mágiája lévén nem tudta sokat használni őket. Éjjel-nappal gyakorolt, de jelentősen nem nőttek varázstartalékai. A tudást úgy szívta magába, mint a szivacs a vizet. Mestere gyakorta hamarabb fáradt el a tanításba, mint tanítványa a tanulásba. Nem múló tudáséhsége kielégíthetetlennek tűnt. Éjszakánként pedig a kis könyvtárban próbált megoldást találni problémájára. Egyik este megtalált egy rúnamágiával foglalkozó könyvet és alvás helyett is inkább azt olvasta úgy fellelkesült. Következő nap mesterével vitába szállt, hogy miért nem szólt neki idáig ennek a létezéséről. Garion úgy gondolta, hogy még túl korai a számára, de hogy ezt megcáfolja, minden idejét ennek a csodás mágiaágnak tanulmányozásával töltötte. Rájött, hogy tiszta, de kevés mágiájának tárgyakba való raktározása megoldhatja a problémáit. Mestere már nagyon aggódott miatta, mert veszélyesen gyorsnak találta az, ahogy a tudást halmozta. 8-9 hónap alatt gyűjtött össze annyi tudást, mely másnak két évébe kerül. Félvén, hogy rossz dolgok történhetnek, ha így folytatja, beíratta a Nezabar nevezetű mágusiskolába, hogy ott szabályozottabban fejlődjön és nem utolsó sorban más vele egy idős varázshasználókkal ismerkedjen meg. Shawn január elsején érkezett meg az iskolába és maszkját, melyet még mestere mellett se vett le teljesen, ismét jó szorosan arca elé helyezte.


Kinézet:

Shawn külsője nem különleges, de mégis csak igazán megnyerőnek lehet nevezni. Ahonnan jött ott a 173 centiméterével átlagos magasságunka számít. Hajának sötétszőke színét apjától örökölte, pont úgy, mint véznább testalkatát. Haja pillanatnyilag közepes hosszúságú és enyhén hullámos, amit, pedig anyjától örökölt. Arcán általában bizalomgerjesztő kedves mosolyt vehetnek észre azok, akik találkoznak vele és arcvonásai sem árulkodnak arról, amiket gondol. A világos barna szemei is csupán azt tükrözik, amit éppen mutatni akar. Jobb kezes alapvetően, de az évek során, a rengeteg edzésnek hála, eljutott odáig, hogy bal kezét is az átlagosnál jobban tudja használni. Cserébe, azért, hogy teste nem dagad a rengeteg izomtól, ízületei lazák, és ha akar nagyon fürgén és rugalmasan tud mozogni.

Jellem:

A jellemét a kettősség jellemzi, hiszen a kívülről kedves, beszélgetős és vidám diák, akik szívesen segít másoknak. Valójában viszont ezeket csupán azzal a céllal teszi, hogy később hasznot hajthasson az egészből. A világon nem érdekli semmi se jobban, mint saját maga. Ha alkalomadtán valakinek segít, akkor az ember mérget vehet arra, hogy ebből ő is hasznot hajt. Idejének nagy részét olvasással és a számára oly drága tudás kutatásával tölti. Meggyőződése, hogy az egész világ működésére létezik egy egyetemes törvény, ami összeköti a muglik és a varázslók tanait. Mindenesetre miután megérkezett a Nezabarba, szinte korlátlan lehetőségre tett szert és már a korai időktől kezdve elkezdte kialakítania szálait…

Pálca:

Az első hétvégén, ami után megismerkedett a mágiával, elmentek a tanárával megvenni a pálcát. Pontosan 10 hüvelyk nagyságú, különösen könnyű és hajlékony, anyagához képest, ami vöröstölgy. A szarvasbőr markolata garantálja, hogy a fiú kezéből ne csúszhasson ki és jó, biztos legyen a pálca fogása. A pálca magva egy thestral ébenfekete sörényének szőréből egyetlen egy szál. Még nem jött rá, hogy a pálca anyagának és magjának harmóniája milyen különleges erővel ruházta fel, tehát, hogy miben jobb, de azt már észrevette, hogy az átlagnál kevesebbet hibázik varázslatainál.
Kép: http://fc07.deviantart.net/fs24/f/2007/340/1/8/Masters_Wand_by_artdragondream.jpg