Rosetta Waylan

Rosetta Waylan




Szak: Eramir

Faj: Kobold
Kor: 17
Képesség: Relikvia mester 4. szint


Előtörténet:

Rosetta Waylan 1993. október 6.-án született egy kellemes éjszakai órában. Nem is távol Nezabartól élte életét szüleivel, egy aprócska kobold faluban, aminek a nevét és a pontos elhelyezkedését sosem oszthatja meg másokkal. Édesanyja, Martha és édesapja, Roder Waylan is tiszta vérű kobold volt. Nem voltak se szegények, se gazdagok, a város átlagos polgárai. Örömmel várták a kislányt és boldog életet biztosítottak neki. Családjuk bővebb körének tagjai közül sem végzett senki varázsló iskolában, ezért sokáig Rosetta sem ismerte azt a fajta mágiát, mit inkább az emberek és tündék űznek, a pálcavarázslást. Gyorsan cseperedett fel, sok-sok kalamajkával és vidámsággal. Tizenkét éves korában jött a gyökeres változás életében.
Egyik nap barátnőjével, Viviennel elmentek sétálni a szomszédos erdőben. Sűrűn magasodott a tölgyfákból álló nagyobb csoport, de közepén látszódott valami üres terület. Szerették a természetet, sokat jártak együtt a környező területeken, főleg ilyen időtáj, tavasszal. Ekkor kezdtek rügyezni a fák, éledezni a ligetek. Sokáig maradtak, talán több órát is. Azonnal elindultak hazafelé, mikor Viviennek eszébe jutott, hogy aznap van a nagy Tavaszi Ünnepség a faluban. Az eseményen több kobold nemzetség is a nagy ligetre gyűlik, és együtt táncolnak, beszélgetnek, s persze isznak. Még egy utolsó pillantást vetettek az erdőben a rétre -amit találtak, és ahol időztek- majd elindultak hazafelé.
Kiérve a fák közül rátértek a főútra. Sár lepte el a földet, hála a tavaszi esőknek, jég s a hó olvadásának. Mindketten gondosan kerülgették a pocsolyákat. Vidáman beszélgettek, mikor Rosetta észrevett egy összecsavart anyagot az úton. A gombóc színével beleolvadt a sártócsába. Mindaddig, míg oda nem értek az úton, úgy gondolta, hogy biztos csak egy ruhadarab, de mikor mellé értek lehajolt és fölvette. Kicsomagolta az anyagban rejlő tárgyat, egy könyvet. Érdeklődve nézték mindketten. Egy varázslótanonc könyve lehetett, egy elsősé, aki elhagyhatta az úton. Legalábbis így gondolták Rosettá-ék.
Vivien nem mutatott további érdeklődést a varázslás és a könyv irányt. Vele ellentétben Rose - ahogy édesanyja és barátnője hívta - kincsként emlegette. "Beleszeretett" a varázslatba. Aznap éjjel már el is döntötte, hogy meg akar tanulni mindent, amit lehet a mágiáról. Reggel elmondta szüleinek, kik csodálkozva néztek rá. Mondták neki, hogy koboldokra nem néznek jó szemmel a varázsló iskolákban, de a lány nem hitt nekik. Pár év múltán még mindig vágyott az iskolába, és szülei -bár nem jó szívvel- elengedték tanulni egy mágus iskolába. Rosetta nagyon boldog és hálás volt, hogy azt teheti, ami igazán érdekli, s azt, amire igazán alkalmasnak találja magát. Végül is mérhetetlen makacssága meghozta eredményét. Rosetta a Nezabart választotta, mert ez az iskola volt a legközelebb hozzájuk, és valahogy ide húzott a szíve.
Életét kisebb kalandok övezték, de szerelem sose lágyította meg a szívét, csak a természet gyönyörűsége. Sok verekedés adódott abból, hogy rajzait valamelyik csibész elvette és nem akarta visszaszolgáltatni. A lány igazán szépen rajzolt, főleg tájképeket, és térképeket. Néha napján meg is akarta örökíteni a látványt, és nem csak rajzolással, hanem írással is. Ennek a terméke volt néhány verse, amit saját rovásíráshoz hasonló jeleivel írt le naplójának hátuljába. A kis bőrkötéses könyv mindig is rejtve volt mindenki elől, meghatározó tárgy volt Rose életében. Az éjfekete pikkelyesnek tűnő bőrön ezüst minták, valójában jelek voltak, és egyetlen érthető név állt rajta a gazdájáé és készítőjéé: Rosetta Waylan. A többi kacskaringós írás a saját nyelve volt, közös nyelve barátnőjével, Viviennel. Együtt találták ki, s mindig is így írtak egymásnak. A naplója végig e különös jelekkel van írva. Egy szó sem ejtetik benne bármely, a többiek által ismert nyelven, csak az ő és barátnője közös nyelvén.
Rosetta igen ügyesen osont, s könnyen tudott mindig is eltűnni a szemek elől, hogyha akart. Sosem feltűnősködött, bár vidám lány volt, ha éppen mások jöttek oda hozzá. Mikor 12 éves volt, - egy évvel a varázslókönyv-eset után - mint mindig, megint megrendezték tavasszal a vásárt, és mulatságot. Úgy döntött, hogy most az egyszer tényleg kiélvezi a programokat, táncol, eszik, iszik, mindent, amit lehet. Eldöntötte bár, de mégsem így lett. Egyedül álldogált a felállított sátornál, mi amúgy a szabadtéri táncparkettet fedte. Senki sem kérte fel, az meg milyen dolog lenne, hogy ő kér fel egy fiút? Hát, ő nem épp olyan lányka. Amúgy sem olyan nagy táncos, talán inkább hagynia kellett volna a fenébe? Látott egy srácot, aki pont úgy álldogált, mint ő, egyedül, magányosan. Furcsa volt a tekintete, merev és üres. A kobold lány gondolkozott rajta egy pillanatig, hogy oda menjen e hozzá, letekintett a földre, s aprócskát elhúzta a száját. Mikor eldöntötte, hogy legalább ráköszön, s visszaemelte a tekintetét arra a pontra ahol a fiú állt... Már nem látott ott semmit és senkit. Rosetta furcsállva nézett körbe, sehol sem látta a szőkés hajú, fakószürke szemű, fiatal - bár nála idősebb - koboldot. Szokásához híven, kíváncsisága nem hagyta annyiban ezt az esetet.
Ahogy eltűnt a fiú, kifordult a sátorból, felvont szemöldökkel, zavartan utána nézve, hátha még megpillantja valahol. Hirtelen nem látta sehol, nyomát se látta a fiúnak, akit bent megpillantott. Nem hagyta nyugodni a dolog, néhány lépést előrébb lépett, és amikor a vásározó bazárok felé pillantott, a tömegben meglátta az aranyszínű fürtöket, az ezüstszín tekintetet. Egyenesen felé nézett a fiú, egyhelyben állva, ami a zúgolódó, folyamatosan áramló tömegben nehéz lehetett. Senki sem ért hozzá, elsuhantak mellette, mintha valami gátolná, hogy hozzáérjenek, hogy megzavarják. Saját tere volt, senki sem lökhette felé. Rosetta kérdőn pillantott felé, a fiú csak üres tekintettel nézett felé. Azonnal elindult a nyomában, a tömeggel szemben, úgy, hogy mindenféleképpen el tudja kerülni a hömpölygő tömeget, ne tapossák agyon. Mert bátran mondhatjuk, hogy a lány ekkor még a tömeg átlagánál is jóval alacsonyabb, fiatalabb is volt. Mivel ügyesen osont, és jó volt az ügyessége már ekkor is, elkerült több frontális ütközést, miközben tekintetével minduntalan a szőkeséget kereste, nehogy megint eltűnjön előle. Nem tudhatott mindenre koncentrálni, mert egy nagyobb darab kobold uraság bevágott elé, és a lány nemes egyszerűséggel lepattant róla. Mivel az ereje és az állóképessége sosem volt a csúcson, kissé felnyögött majd azonnal felemelte a pillantását, a felé a hely felé pillantva, ahol eddig a furcsa ifjú állt… Már nem volt ott. Aki fellökte morgott valamit, de nem törődött most vele, mint aki elbájolódott, úgy suhant az emberek között arra a pontra, ahonnan talán még észreveszi a fiút.
S lám csodát, hát nem így lett? De. Rosetta különösen zavartnak érezte magát, hiszen olyan volt ez az egész, mintha az orránál fogva vezetnék, de még is, nem bírt magával. Tudni akarta, hogy ki az és miért tekint mindig vissza rá, miért tűnik el mint a kámfor, miért csalogatja. Talán valami démon?... A legrosszabbra gondolt, de csak azért, mert előző este egy szörnyes könyvet olvasott. A fiú egy kipakolt stand előtt álldogált, ahol nem látszott az árus, csak a sok tárgy, kirakott portéka. Először egy kék, csillogó, ékköves fülbevalópárt figyelt a tekintetével, majd felpillantott, egyenesen az őt követő lányra, és egy kissé megdöntött tekintettel, várakozón pillantott rá. Egyértelmű, hogy mit akart. Azt várta, hogy mikor indul el felé a lány, mikor éri be, mikor uralkodik el rajta a kíváncsiság. Mit mondjak…
Nem kellett sokáig várnia. A koboldlány azonnal elindult, fürgén, nehogy eltapossák, de mi más is történhetett volna? Mire odaért, a szőke fiú nem volt sehol. Zavartan, kissé félszegen fordult körbe, hogy eltévesztette e a helyet, de nem. Mikor a pultra nézett azonnal észrevette az ékköves fülbevalópárt, amit az imént a szőkeség figyelt. De őt magát nem. A következő pillanatban megjelent maga a tulaj, öreg, kedves tekintettel, fején mágussipkával, kezében göcsörtös, ferde mágusbottal. Hosszú ruhát viselt, sűrű szakálla leomlott a mellkasára, kobold testalkata a hosszú, széles szakálltól még zömökebbnek tűnt. A koboldlány azonnal félszegen köszönt neki, és szóba elegyedett vele. Finoman, körüljárva a témát rákérdezett, hogy látott e itt valakit, de a válasz meglepetésszerűen bukott ki a szájából. Nem. Nem? Az hogy lehet? Zavarodottan sütötte le a tekintetét a lány egyenesen a tárgyakra, fixírozva őket, gondolkozva, hogy vajon miért pont ide hívta őt. Az öreg kedves volt, azonnal mesélni kezdett az érdeklődő lánynak, mágiáról, kalandokról… S Rosetta csak úgy itta a szavait, csillogó zöld tekintetét épen csak akkor vette le a mágusról, amikor az trükkökkel, tűzvarázslatokkal színesítette a mondókáját. Valószínűleg nem csak árus volt, hanem vándor mese-mondó is, legalább is a koboldlány erre tudott csak következtetni abból, hogy minden misztikus elbeszélésnél végig szaladt rajta a hideg, megborzongott és magával ragadták a mesék, történetek. Egészen estig így beszélgettek, amikor a lánynak már mennie kellett, és a mágus-árusnak is mennie kellett, mert jött a buli, az iszákos koboldemberek ilyenkor vetik be az alkoholt, megisszák minden cseppjét, táncolnak, csetepatékba kerülnek, és ilyenkor a törékeny, értékes árukat árulók gyorsan felszívódnak, nehogy valaki egyik alkalommal betörje a standjukat. Persze nem minden kobold volt ott iszákos… Csak egy részük, akik késő estig maradtak.
Rosetta még egy utolsó pillantást vetett a tárgyakra, előrehajolva, végignézve őket, igazán sajnálta, hogy nincs nála pénz, mert az öreg egész nap foglalkozott vele, mesélt neki, szórakoztatta… És ő hálás volt ezért. Megakadt a tekintete a fülbevalópáron, a kezébe vette, csillogó szemeivel a csillogó ékköveket figyelve. Az öreg észrevette ezt a jellemző csillogást, az elbűvölést, a birtoklási vágyat, érdeklődést, és felajánlotta, hogy vigye magával, ha már egész nap itt volt a standjánál, és kihagyott rengetek programot. Természetesen azonnal lesütötte a tekintetét, és zavartan csúsztatta le a tenyeréről a tárgyat, visszatéve az asztalra. Megrázta a fejét, és nagyon szépen megköszönte, de nem tudna semmit érte tenni, és inkább neki kell megköszönnie a napot. Elköszöntek egymástól, Rosetta még utoljára vetett egy pillantást a tárgyra, majd hátat fordított, megkeresni a családját, apját, anyját és a bátyját, Krasimirt.
Hazafelé nyugodtan telt az út, sétálgattak, gyalogoltak, hiszen a házuk nincsen olyan távol a rendezvény tisztásáról, emiatt inkább nem jöttek el szekérrel, felesleges lett volna. Rosetta lehajtott fejjel gondolkozott a mai napján, furcsaságain, próbálta feldolgozni a sok csodát, amit mesélt neki az öreg. Sárkányok. Szfinxek. Unikornisok. Főnixek. Jégmadarak… Viharmadarak. Ezernyi csoda és csodás állat. Mikor felpillantott, az egyik fa mellett egy magasabb, szőke tincses ifjút látott, először karba font kézzel a fának támaszkodva… Majd kihúzta magát, és könnyed mozdulattal a lányra intett, jobban mondva, a zsebére. A lány azonnal lelassított, értetlenül bámult a fák közé, amire a családja erre reagálva, értetlenül bámult rá, és afelé, amerre nézett. Ők nem láttak semmit. A fiú, szokásához híven eltűnt, elfoszlott, mintha csak egy illúzió lett volna… És ő szépen a zsebébe csúsztatta a kezét, ahol megérezte azt a bizonyos fülbevalót. Nem szólt semmit, nem húzta ki, hiszen tudta, hogy akkor kérdések armadáját hallgathatta volna a faggatózó bátyjától. Felgyorsította a lépteit, és lehagyva a többieket előre szaladt, értetlenül, zavarodottan. Ő tette? Elvette attól az idős férfitől, fizetség nélkül?...Vagy?....


Kinézet:

Rosetta nem egy tipikus szép lány. Habár mikor az iskolába bekerült, az alkata húsosabb volt, ezek után az évek során jócskán lefogyott, de továbbra is a teste erősebb csontozatú, ami szokatlan a koboldok között. Arca viszont kedves és kíváncsi. Szeplős, ami igen ritka családjában. Magassága messze nem haladja meg az egy métert, mikor a Nezabar iskolájába került, akkor pontosan 81,6 centiméter volt. Most, a negyedik év elejére 88,6 centiméter. Hosszú vörös jobbára göndör haja van, melyet általában lófarokban összekötve hord. Viszont a hajgumi sosem tartja meg eléggé "sörényét", ekkor első vöröses tincsei kiszabadulnak, és kedvesen keretezik arcát. Sötétebb, piszkos zöld szeme van, mit legtöbbször vidáman futtat környezetén. Csak két ékszer megtalálható rajta, és csak egy látható helyen, az a fülbevalója, ami csillogó kék kristálycsepp. Csekélység, de nagyon vigyáz rá. Általában zöld, barna, s egyéb erdei árnyalatokat visel, bár mostanában hófehérben is megtalálható.


Jellem:

Álmodozó lány, aki imádja a kalandokat és a nyüzsgést. Nem szeret egyedül lenni, mert akkor elönti a szívét a magány érzése, előjönnek a rossz gondolatok. Szereti a jó kedélyű társaságokat, ahol elvegyülhet, és barátokra lelhet. Nem vágyik a hírnévre, nem szereti a túl nagy feltűnést, és ha bálványoznak valakit. Rosetta általában előbb cselekszik, és aztán gondolkozik. Szereti az állatokat, főleg az erdei vörös mókusokkal van igen jóban. Az érzelmek nagyon is mélyen érintik, egy rossz szó, egy rossz tett és el van rontva a napja. Más előtt általában nem sír, csak közelebbi barátjai láthatják könnyeit, s csupán legközelebbi ismerőseik hallhatják szépen csengő, gyönyörű hangját. Egy rossz szokása, hogy vannak dolgok, amik "varázslatos módon" hozzákerülnek. (Így került például a fülbevaló is hozzá.)


Varázstárgy:

Gyógyító fülbevaló: Egy különleges kis csepp alakú tiszta, kéken szikrázó fülbevaló, amit a lány alapvető gyógyításra tud használni, hogyha éppen ő túl gyenge meggyógyítani magát. Nyílt sebekre, tehát horzsolásokra, vérző sebekre jó, a csonttörést egyáltalán nem gyógyítja, csupán annyira, hogy visszatolja a csontot a helyére és beforrasztja a felső réteget, hogy ne vérezzen el a sebesült. Naponta egyszer használhatja.
Kobold kard:
Egy 2008-as karácsonyra kapott varázskard, amit csak és kizárólag a tiszta vérű koboldok vehetnek a kezükbe, és Rosetta jobban tudja forgatni, ez olyasféle személyiséglenyomat. Más faj kezében a fegyver felizzik, felhevül, így nem lehet megfogni, csak a hüvelyével együtt. Nem lehet megtéveszteni semmiféle varázslattal.
Tünde kötél:
Egy meseszép tündekötél. Jónéhány méter, de épp annyi, amennyire szükség van egy adott helyzetben. Ez a különleges kötél hihetetlen teherbírással bír, de mégis könnyű, és nem számít súlynak cipeléskor, no meg kis helyen is elfér. Tökéletes lehet mászáshoz, vagy összekötni egymást, ha veszélyes helyzetbe kerül az ember, vagy a kobold. Ha arra koncentrál a gazdája, hogy oldódjon ki, majd megrántja, akkor magától kioldódik, de egyébként akármilyen egyszerű csomóval is feszesen tart.
Pszionikus drágakő:
Ha lenyeled ezt a drágakövet, akkor mágikus képességeid kiteljesednek, és onnantól kezdve nem egy, hanem kettő képességed lehet.
Arany inváziós emlékérem:
+15% mágiaellenállás
50 karátos smaragd
Érzelmek amulettje:
+20% immunitás asztrálmágia ellen. (Együtt hordja a Tudatvédő amulettel, ami bizonyos fokú immunitást ad mentálmágia ellen)
Holdkristály-amulett (akrobata):
Az amulett lehetővé teszi, hogy még egy képessége legyen a karakternek, első szinten.
A Druida tölgyfabotja:
+1 druida képességek
+25%-kal jobb gyógyítás
+50% immunitás levegő alapú mágiák ellen
Opál karperec:
Csakis mesékben használatos. Minden szörnyből a főellenség téged fog támadni, varázslatokat szinte vonzani fogod, ám, ezért cserébe a jutalmad mesés lesz. Nagyobb esélyed lesz Opál Tallért találni, illetve varázstárgyakat is.

Ezek az alap értékek, ehhez jön hozzá a Relikviamester különlegesképesség erősítése.


Növény:

Nárcisz:
Van egy mágikus növénye, ami nem nagy szám, ám már nagyon rég óta megvan neki. Ez egy őrülten csacsogó... Nárcisz. Bizony, nem mondok butaságokat. Még a füves-kertben akadt bele, és egy kis kaland után a nárcisz nyavalyogni kezdett hogy vigye magával, mert világot akar látni, nem a földben üldögélni. Nos... A koboldlány minden este felolvas neki, s habár azt nem vállalja, hogy elhordja magával a szobájából, azért a nárciszka még mindig jobban él, mint a földbe ültetve egy helyen.


Állat:

River:

River egy európai vörös mókus, amit a lány igen csak furcsa körülmények között talált meg a Rejtett tisztáson. Mondhatni csak vitte a lába, ő se tudta miért, és hova, és végül ott talált rá Anaze, a Rejtett tisztáson, a mókus mellett. Az állat élt már sok helyen, de a tisztásról egy igen csak rossz modorú tündér kidobta a vackából, így Rosetta áttelepítette a Négy elem szigetére, hiszen nagyon jól tudja, hogy az állat nem szeret bezárva lenni, akármennyire is szereti őt. A szigeten minden állatnak meghosszabbodik az élete, így a mókus sem öregedett, egy cseppet sem, beilleszkedett az ottani életbe. Rosetta természetesen sokszor látogatja és van, hogy visszahozza néhány napra magához, a kúriába és környékére.



Karakterlap:

Tulajdonságok:
Erő: 3
Ügyesség: 10
Gyorsaság: 7
Állóképesség: 4
Egészség: 5
Akaraterő: 6
Szépség: 6
Intelligencia: 7
Reakció: 5
Mágia: 9

Képzettségek:
Kitérés: 1. szint
Fegyverhasználat: 1. szint
Túlélés: 1. szint
Célzás: 1. szint
Nyomolvasás: 1. szint
Idomítás: 2. szint
Barkácsolás: 2 . szint
Csapdakeresés: 1. szint
Tolvajlás: 2. szint
Szabadulás: 2. szint
Lopódzás: 2. szint
Ének és zene: 2 . szint
Akrobatika: 2. szint

Mágiaágak:

Elsődleges mágiák:

Természetmágia, Drágakőmágia, Anyagmágia (Kaszt)
Varázsfegyvertan, Rúnamágia, Tárgymágia (Választott)

Másodlagos mágiák:

Minden egyéb, ami nem elsődleges, vagy ami nem tiltott.

Tiltott mágiák:

Démontan, Nekromágia, Aurormágia (Kaszt)
Párbajtan, Bűbájtan, Misztikummágia, Tér-idő mágia, Szimpatikus mágia (Választott)

Druida-Elementalista

Képességek:
Relikvia mester 4. szint (4. csoport)
Természetes gyógyító 5. szint (6. csoport)
Földmágus 1. szint (4. csoport)
Amulett: Akrobata 1. szint (2. csoport)

Tehát választható csoportjaim: 2, 4, 6

Tiltott képességek:
Druida: Halottlátó (3. csoport), Vérmágus (3. csoport)
Elementalista: Látnok (5. csoport), Telekinézis (5. csoport)

Elsődleges:
Druida: Természetmágia, Drágakőmágia, Anyagmágia
Elementalista: Elemi Harci Mágia, Elementál-gólem idézés, Őselemi mágia
Választott: Rúnamágia, Tárgymágia, Varázsfegyvertan

Tiltott:
Druida: Démontan, Nekromágia, Aurormágia
Elementalista: Asztrál-mentál mágia, Lélekmágia, Jósmágia
Választott: Szimpatikus mágia, Sötét Varázslatok Használata, Párbajtan, Látványmágia, Bűbájtan

Rosetta Waylan
Tünde kötél
Épp annyi méter, amennyire szükség van egy adott helyzetben. Hihetetlen teherbírással rendelkezik, de mégis könnyű, és nem számít súlynak cipeléskor. Ha arra koncentrál a gazdája, hogy oldódjon ki, majd megrántja, akkor magától kioldódik, de egyébként akármilyen egyszerű csomóval is feszesen tart.
Rosetta Waylan
Pszionikus drágakő
Ld. "Varázstárgy-, illetve mágikus lény lista"
Rosetta Waylan
50 karátos smaragd
Drágakőmágián beépíthető magas szintű drágakő.
Rosetta Waylan
Holdkristály-amulett (akrobata)
Akrobata képességet ad meg első szinten.
Rosetta Waylan
A Druida tölgyfabotja
Druida képességekhez plusz 1 szint. 25%-kal jobb gyógyítás. 50% immunitás levegő alapú mágiák ellen.
Rosetta Waylan
Opál karperec
Ld. "Varázstárgy-, illetve mágikus lény lista"
Rosetta Waylan
A fényhozó
Ha kinyitják erős fényt áraszt magából, olyat, mint az Éteri fény varázslat, mivel egy erős kristály foglal benne helyet. Alkalmas lidércek távol tartására pl. és alacsonyabb szintű vámpírokat is megrettent. Kép
Rosetta Waylan
Kobold kard
Csak koboldok vehetik a kezükbe és csak nekik engedelmeskedik. Nagy méretű, de mégis könnyű.
Rosetta Waylan
Segítő hívó kürt (5/5)
Amikor bajban vagy, megidézhetsz egy ember méretű, de jó erős, mágiaimmunis trollt, aki segít a bajban. A kürt 5-ször használatos, végül ketté hasad.