Sálláláláláááá

Hát énnemtudok semmit, sálláláláá XD

*A daimonok elég jól
eldumálnak most valahgy a farkas is képes beszélgetni pedig náluk
álltalába ő a csöndes és a fiú a beszélősebb ha olyan napjuk
van*-Érdekes, gondolom kettőtök közül te nem élvezed jobban a
dolgot*mondja a farakas a rókának kicsit közelebb menve majd, lassan
felnéz a srácra*-Mi jól megvagyunk álltalába megyünk amerre látunk bár
hogy mennyi értelme van más kérdés*-Pedig eléggé normálisaknak
látszotok nem olyanoknak akiket átkozni kéne*fejti ki a véleményélt a
daimon közbe a srác csak lassan bólint a lány szavaira pedig az user
tudja hogy a másik usernek a kedvenc szavai a Cukiiiii meg hasonlók de
úgytűnik hogy ezen karakternél eltekint ettől a kiváltságos jelzőtől
így a srác is csak komolyan bólint*-Értem, szerintem nincs benne semmi
rossz *mondja mosolyogva bár ő is utálja ha becézgetik de az már más
kérdés nem kell mondania*-És honnan jöttetek?*kérdezi végül a srác hogy
azért a lányt is valahogy szóra bírja*

*Hát igen, egy jó
szerepjátékosnak kellenek olyna karakterek is, amik nem az ő általános
énjét tükrözik. Nem mintha itt hátul az emberke egy jó szerepjátékosnak
vallaná magát. De ez most mindegy. Most az egyszer Flame csendben
marad, mivel a gazdája szépen eréjesen gondolatban átszólt, hogy
mostmár egy picit hallgasson, hogy játszák el milyen egy normális
lélekpárral rendelkező diák. Róka ül, gazdi beszél. * - Szerintetek mi
normálisak vagyunk? Figyelj, szerintem is. Ám vannak a suliban
beképzelt emberek, akik azt hiszik hogy tökéletesek, és azt is, hogy
más nem lehet rajtuk kívül jó harcos, okos, vagy éppen ügyes varázsló.
Nem szeretik, hogy nem szoktam az emebreket magamhoz édesgetni gügyögő
szavakkal, nem mosolygok a semmiért, és nem örül minden kis örömnek a
világban, csak annak, ami számít. Zöld a fű, kék az ég, éljen. *Mondja
a lány, aztán egy kis jeges tekintettel folytatja, a becézésre
válaszolva.* - És hogy tetszik ez a név: Nelli? *Kérdezi, miközben a
daimonja csúnyán néz fel rá, és gondolatban kicsit le is csitítja, ne
legyen már ilyen azokkal, akik kedvesen szóltak hozzá... * -
Görögország. *Felel röiden az utolsó kérdésre, s Flame szépen odamászik
a farkaslányhoz, és leül mellé, egészen közel.* - Mit jelent a neved, Lyriel? *Kérdezi érdeklődve, csillogó fekte bogár szemeivel.*

-Hát a beképzeltésg nézet
kérdése legalábbis szerintem de azokkal miért törődsz?*kérdezi egy
kissebb ravasza mosollyal a srác nem érinti olyan erősen a dolog*-Amúgy
meg a gügyögést én se szeretem sok értelme nincs nameg akkor mi benne
az élvezet?*kérdezi kicsit vállrántva ő maga eddig mindig okosan
megoldotta az ilyen bajokat, fogta és elkerülte a neki nem szimpatikus
egyedeket aztán lesz ami lesz álltalába mindig jól sült el kivéve
amikor nem de ezeket a srác már el is felejtette, bár ismeri a
beképzeltség fogalmát kevés emberrel találokozott aki ténleg az
lenne*-Szerintem azért nincsenek megelégedve mivel az emberi gének azt
akarják ami nincs mindig többet és többet tudod ez az élet rendje
*mondja kicsit félmosollyal ő ebbe hisz bár nem követi ezt az
utat*-Mondjuk meg is lepődnék ha úgy édesgetnéd magadhoz így rádnézve
tutira nem vall rád*teszi hozzá nyugodt hangon, majd a kérdésre kicsit
felnevet*-Az igazat megvallva így még nem hívtak álltalába a Lionell
rövidítését használják a Lio-t*mondja tényközlés szerűen közbe a daimon
csak morran eggyet*-Nemtudom igazából ezen még nem agyaltunk ezt a nevet kaptam*mondja kicist fejecskéjét lerakva a padlóra persze figyelve a rókát*-A tied gondolom valami tűzhöz kapcsolódik nem?

- Mikor valaki odajön
hozzám bájcsevegni, és elállja az utamat, akkor nem könnyű nem törődni
velük. Mikor a fiú elkezdi mondani, hogy nem látszik a lányon a nagy
édesgetés, akkor lassan feláll, és legugol a szék mellett Flame felé
fordulva.* Flame, gyere ide, kérlek. *Mondja édes hangom, teljesen
normálisan, kedvesen, finoman. Valaha még énekhangja is volt, olyan
kedvesen szólt, na de az már nem van. Flame gyanakodva felpislog a
gazdájára, aztán feláll Lyriel mellől és lassan oda sétálgat. Elinor
nem csinál mást, mint amikor Flame odaér, óvatosan felemeli, miközben
szeretetteljes pillantásokat vet rá. Aztán az ölébe veszi, kissé
megölelgeti.* - Ugye tudod, hogy én szeretlek téged, és sosem bánnék
veled olyan keményen, mint másokkal? * Kérdezi, a szeretlek szót
megnyomva, miközben óvatosan öleli a kis rókát. Flame konkrétan
leblokkol, magában érez valami bizsergető jó érzést, ami a gazdájából
árad felé. Igen, tud ő édes, kedves, ártatlan kislány lenni, bár az
arcán még mindig durva a festék, haja még mindig kócos, és combján még
mindig ott van a két ívelt pengéjű rövidkard. * - Elinor... Jól vagy?
*Kérdezi nagy szemekkel gazdájától a kisállat, mire az szépen elengedi
és leteszi, de még midnig kedves szép kék szemekkel figyeli. Flame
visszatántorog Lyrielhez, nehéz, mert le se tudja venni a szemét
gazdájáról, annyira furcsállja ezt az egészet. Aztán Lyrhez fordul és
válaszol a kérdésére.* - Ja... Láng. *Mondja röviden, aztán
megint Elinorhoz fordul. Elinor visszaül a székre, vagy valamire, amin
ül, és tekintetét ráveti a vele többnyire így szemben ülő fiúra.* -
Ugye, milyen természetellenes? *Kérdezi, és tekintete a régi, már nem
olyan kis kedves, aranyos. Komolyan gondolta a dolgokat, amiket
mondott, van neki valahol mélyen kedves énje is. De nem hozza elő, nem
kell. *

-Szerintem minden egyszerű
csak akarni kell *mondja néha vele is voltak ilyen pillanatok akkor
választotta a legjobb módszert vagy elkergette az illetőt vagy fogta
magát és arrébb állt, nála ez a két lehetőség állt fent, de most
ifgyeli mit csinál a lány. Nem tudja mit akar kihozni a dologból de
türelmesen várja A farkas néha néha a párpst néha a srácot nézi ő sem
nagyon érti a dolgokat de nem is nagy baj amikor a daimon válaszol a
lángos dologra később a farkas cask morran eggyet miszerint értette a
srác pedig a lány kérdésére megrántja a vállát*-Az attol függ aki nem
ismer téged nem is tudhatja hogy milyen vagy, nekem nem volt olyan
nagyon fura szerintem egy idegennek se lenne az mondjuk az más hogy
neked természet ellenes e de szerintem ez még bőven nem az a hatáskör,
nekem is vannak olyan napjaim amikor bal lábbal kelltem fel, amúgy meg
megesik mindenkivel. Nem lehet mindenki jó meg aranyos meg
Cukiiiii*mondja az utolsó szót kicsit elhúzott ajkakkal*-Amúgy te mit
látsz benne természet ellenesnek?*kérdezi ha már itt tartanak*

*A hosszú "Cuki"-ra a
usernek enyhe idegrángása van, mert eléggé gonoszan elhíresztelték
róla, hogy cukiii-zik állandóan. Jó, állatokra cukizik, de ennyi, és az
miért baaaaj? Na mindegy, most nem ez a téma. * - Istenkém. Cuki?...
Még egyszer ilyen szó se hagyja el a szádat, csak nekem szabad! Amúgy
az benne a természet ellenes, hogy egy harcosnak nem lehet ilyen
gyenge, farokcsóváló, kedves kis jelleme. Főleg azért, mert sosem
tudni, hogy mikor árul el egy barát... *Mondja, miközben kissé eltekint
Lionelről le, Flamere hiszen csak ő tudhatja, hogy miről beszél. Flame
most gondolatban válaszol, hiszen a gazdája talán még nem szeretné,
hogyha egy épp 20 perce ismert fiúnak már is elmondják az apjuk
történetét. * ~ Nyugodj meg, Elinor... Néha nem árt, hoygha az embernek
vannak barátai. Nézz rá erre a fiúra. Ő nem ártana neked, szerintem..
Elmondhatnánk neki, hogy mi történt, az apáddal... És hogy miért vagy
ilyen. Flame! nem ez az oka.. Én ilyen akarok lenni! Nem akarom, hogy
bántsanak, nem akarom, hogy eláruljanak, nem akarom, hogy feleslegesen
kelljen jópofiznom! ~ *Küldi gondolatban a velős választ a lány,
miközben kezét az asztal alatt, a térén szépen ökölbeszorítja, és
tekintetével az asztalra mered, aztán lassan elenged a szorításból és
sóhajt egyet.* - Nekem ilyennek kell lennem... *Mondja a lány, miközben
a daimonja most magától ugrik fel az ölébe, ott hagyva Lyrielt, hogy
közel legyen a gazdájához. Épp kilátszik a buksija, így Lionelt is
látja Elinor öléből. * - Dehogy kell... *Vág vissza gyrsan a daimonja,
és felugrik az asztalra, leül ott, a fiúval szemben. Szépen szemezget
vele, figyeli minden rezdülését, elgondolkozva, hogy elmesélje e neki a
történetet. Lehet nem kéne... *

*Kicsit elneveti magát*-Jó
ha így akarod amúgy nem kedvelem ezt a szót*mondja bár tudja hogy a
másik userje igen és nem tuti hogy híresztelésből node nem ez a
téma*-Szerintem ebbe nincs természet ellenes attol hogy valaki harcos
nem jelenti hogy nincsenek érzelmei amit kimutat, apám auror és vannak
szép pillanatok amire jó volt vissza emlékezni*mondja vállrántva*-A
barát forgandó és vannak oylanok akikről azt hiszed azok közbe mégse,
az igazi barátot nehéz megtalállni*mondja kicsit szájhúzva kérdéses
hogy a srác akarta e valamikor ezt. A következő válaszra enyhén
elkomorodik majd kicsit közelebb hajol persze pillantását a beszélgető
társon tartva egy jó ideig környed előre majd lassan megáll egy
pillanatig nem is szól semmit csak figyeli a lányt*-Miért?*kérdezi az
elég egyszerű néhol mégis nagyon húzós kérdést a nőtől majd lassan
vissza ereszkedik a helyére. Látja ahogy a daimon felugrik ő is kicsit
szemezget a daimonnal*-Ellentmondások nem vezetnek semmi jóra*mondja
csendesen miközbe fejét oldalra dönti*-Amúgy meg attol hogy valaki
kimutat dolgokat még nem lesz gyengébb , sőt...*mondja de inkább nem
fejezi be*

- Nics szükségem más
barátra, mitn az igaz barát. *Mondja röviden a lány, aztán a daimonja
kezd el mesélni, Elinor küldött neki egy rövid e-mailt a lioness
portálon, hogy rendben, mesélje el neki. Úgy sem tud majd mit kezdeni
mindezzel. A daimon lecsüccsen, eléggé végigmérte már a fiút, és
mesélésbe kezd.* - Elinor apja pengemester volt... Abban az időben,
valami szövetségfélét kötöttek az Aurorok minisztériumával, s Damastor
társa, Lazarus, Auror megbízott lett, pengemester címét elvetette, és
Auroroknál dolgozott. Így együtt maradhattak, társakként. Ez a
különleges csapat az Auror és a Pengemester, különleges eseteket oldott
meg, olyan aktákkal, és olyan felderítéssel, amikhez csak nekik volt
joguk.. Ez alatt mi Elinorral egy harcos iskolában tanultunk, és
Damastorral se találkoztunk sokat, így nem tudunk sok mindent... Csak
azt, hogy amikor éppen valami rejtélyt akartak megoldani, ami a
minisztérium vezetőségében akadt, akkor hazajött, elköszönni tőlünk.
Tudta, hogy nem fog visszatérni, és tudta, hogy ki miatt. Damastor
elment, felderíteni a terepet, ám Lazarus elárulta őt, és megölte. Nem
tudjuk, hogy miért tette... A legjobb barátja volt, akiben a legjobban
bízott, és nem menekült el, párbajozott ellene, de ő maradt alul.
Hátulról kapta a gyilkos átkot, miközben ő el volt foglalva Lazarussal,
valaki hátba lőtte. Azt nem tudjuk ki... Ezt is... Maga... Lazarus
mondta el nekünk. Eljött Damastor temetésére, de Thalia, Elinor anyja,
előtt rejtve, csak hozzánk jött oda, hogy átadja a pengemester
fegyvereit. Amiket az előbb láttál. Akkor nem volt erőnk, hogy tovább
faggassuk, nem volt erőnk neki támadni se. Mostmár meg lenne az
erőnk... *Fejezi be, a kicsit elnyújtott beszédet, de így sem biztos,
hogy Lionel mindent megértett. Hiszen ők is csak összerakták mindezt,
abból, amit Apjuk mondott, és abból, amit Lazarus mondott el nekik.* -
Senki. Senki sem hitt nekünk, éppen ezért volt mersze annak a ...
Annak, hogy odajöjjön hozzánk. Csak gyerekek voltunk...

-Azért neked is tenned kell
tudod a várakozs nem vezet sehova*mondja lassan lehunyva a szemét majd
úgytűnik hogy elkezdődik a mesélés és a srác ezt mindvégig nyugodtan
hallgatja is végig, nem nagyon rezdül meg az arca csupán végig
hallgatja ami történt a siránkozás meg a sajnálat kifejezés egy nem
biztos hogy menne kettő valószínüleg úgysem ér semmit ezért amikor
befejezik csak kinyitja a szemét és lassan biccent*-Részvétem*mondja
csendesen de komoly hangon majd kicsit a saját gondolataiba réved elég
messze jár egykét pillanatig nem tudni mire gondol a srác csupán hogy
nincs teljesen itt*
-Szerintem azért még kell gyakorolni tudod az
ember azt hiszi hogy megvan hozzá az ereje de statisztikailag még
mindig csak harmadikos vagy, ő meg felnőtt, és a tapasztalatokat nézve
van némi különbség*mondja komor hangon nem bántásból csupán ahogy ő
látja a helyzetet úgy mondta*-Azt mondják hogy a bosszú enm old mewg
semmit a halottat nem támasztja fel csupán a sértett lelki világán
segít egy ideig*hunyja le a szemét majd felnyitva a lányra néz*-De néha
szerintem segíthet, ilyen esetekbe....

- Folyamatosan gyakorolok,
folyamatosan tanulok, hogy tényleg elég erős legyek hozzá. És lehet,
hogy az apámat nem támasztja fel, de meg kell tudnom, hogy miért
csinálta ezt, miért árulta el, és ahogy mondtad... A sértett
lelkiválágán segít. Nekem az elég. *Mondja a lány, mintha egy apró
vérszomj villanna a szemében, aztán olyan gyorsan eltűnik belőle,
amilyen gyorsan megjelent.* - Neked élnek a szüleid? Mit dolgoznak? Azt
mondtad, hogy apád auror... nem félsz, hogy egyszer csak nem jön haza,
vagy azzal a tudattal megy el, hogy már nincs vissza út, meg fog
halni...? És erről szól is neked. *Kérdezi a daimon, most átvéve a szót
gazdájától, aztán leugrik Lyrielhez, éefekszik mellé, és kicsit
hozzáérinti az orrát az övéhez.* - Sajnálom, hogy ilyen szomorú
történetekkel traktálunk titeket. Ha gondoljátok, igazán beszélhetünk
másról, amiről ti akartok. * Mondja a kis daimon Lyrielnek és Lionelnek
is egyszerre. É most esik le a usernek, hogy mennyire hasonlíta daimon
és gazdájának a neve. Na mindegy.*

-Néha tapasztalatok
kellenek amiket nem fogsz egy iskolában elérni*mondja felemelive a
fejét, ő nem akrja elkeseríteni a lányt csupán a véleményét mondta
elvégre a vad világ edzi meg az embert nem attol lesz jó hogy sokat
tanul hanem amit felvesz a külvilágból*
-Szerintem te nem is akarsz
igazán boldog lenni....*mondja végül de nem sértően inkább csendes
kijelentés volt*-Ha megölöd se lesz jobb*teszhi hozzá komor hangon majd
oldalra dönti a fejét*-Élnek mindketten anyám bájitalokkal foglalkozik,
bár nem nagyon látom őket főleg apámat aki még amikor ott voltam velük
se nagyon találkozott velem. De tudom hogyha egyszer ilyen lesz akkor
az ügy érdekébe hallt meg és azt is hogy rossz lesz, de elfogadtam
mivel az ő sorsa. És mondta is *mondja komoly hangon bár lehet hogy
szívtelennek látszik de igazából nem. Szereti a szüleit csupán tiszteli
is őket meg amit csinálnak*-De amúgy minden nap végig megy a
fejemen*mondja még hozzá téve közbe a daimon csak felmorran*-Semmi gáz,
van ilyen*mondja komor hangon a daimon is a srác pedig megrántja a
vállát*-Nemtudom hogy milyen témát szerettek...*feleli*

- Nem tudom, hogyan kell
boldognak lenni. *Mondja röviden a lány, amikor kissé elnéz a fiú
felől, nem akar felé nézni, hiszen lehet, hogy midnenben igaza van.
Hogy a bosszú nem segít, hogy nem is akar boldog lenni, és hogy semmi
értelme ennek a ridegségnek. De egyről a kettre nem tud most
változtatni, szóval mindegy. Mikor Flame hallja a daimon komor hangját,
kicsit elszégyelli magát, hisze nem akarja, hogy rossz kedvük legyen.
Ahogy Elinor sem akarja, vaalhol mélyen, de hát ő nem fog bohoc
maskarában ugrálni, hogy nevessen a beszélgető partner.* - Nem kell
szeretnünk. Majd... emgtaláljuk a jó témát. Akármiről beszélgethetünk.
Csak ne ilyen lelombozó dolgokról! *Mondja a daimon, és a gazdája már
meg se szólal, hiszen tényleg eléggé lelombozta a népet. Mostmár nem
nagyon lát egy kicsi mosolyt se a fiún, amikor elkezdtek beszélgetni,
akkor legalább néhány mosoly volt az arcán, és néhány bátorító szó.
Hát, mostanra abból már kifogyott. * - Mi... A... Kedvenc... Kajátók?
*Teszi fel a tök értelmetlen kérdést, hiszen kit érdekel.. Na jó, őt,
most, per pillanat, de amúgy ki mást érdekelne ez?*

Lionel Estrax y Elinor Rheia Lioness

<img src="http://kep.psharing.com/345644.jpg" align=right HSPACE=10 VSPACE=10> Amikor ideérsz, hatalmas kavalkádba és hatalmas kalamajkába keveredsz. Csata fogad, a Ködfenyvesben már korán leszállt a köd, még is más fények, más alakok sokasága látszik. Csata folyik, nem is kicsi. Ezernyi zöld és vörös csóva, kiáltás, mágiák, és a távolba, a ködből kiemelkedve egy várat pillantasz meg. Egy kis pergament érzel a kezedben, amiben a feladatod van felvésve, cirádás, égszínkék, olvasható betűkkel. Mentsd meg a királylányt. Mesebeli feladat, annyi szent és a feladat sem olyan egyszerű.
Át kell jutnod a sokaságon, ami először sima ügynek tűnik. Szállnak a varázslatok, így ügyesnek kell lenned, de az igazi feladat a kastélynál ér. Ott nincsenek mágusok, csak fegyveresek, és ahogy előreszaladsz, olyan 5 méterre lehetsz már csak a kaputól, de körülvesznek téged... Be tudnál futni, ha valami távol tartaná a kardjukat villogtató lovagokat.
Hogyha átjutottál az ajtón öt méter megtétele után újra utánad vetődnek, de a páncéljaikban jóval lassabban futnak mint te. Meglátsz egy járatot, fel a toronyba, de nem tudhatod, hogy ott van e a lány. Egy apród kerül veled szembe, talán belőle ki tudod szedni, de kínzással fenyegetéssel és mentál mágiával se tudod rávenni...
Mikor megvan, hogy valóban oda kell menned, az ajtó állja az utadat. Egyszerű tölgyfának tűnik, még sem hat rajta semmiféle bűbáj, az Alohomora talán túl egyszerű lenne. Még is át kell jutnod, minimum rést ütnöd rajta, hogy át tudj slisszanni, mielőtt még újra utolérnek.
A lépcsőn újra szaladnod kell, talán már nem is meglepő, hiszen ez a pálya a menekülésről, a hölgy megmentéséről szól, ami nem telhet nyugalmasan, sétálgatósan. Felérve, a magas toronyszobába, ott találod a királylányt, de nem egyedül. Egy mágus áll felette, várt téged, és ha adsz neki időt, és esélyt varázsolni, nem kötöd le egy-két percre a mágiáját, akkor nagyon úgy tűnik, hogy esélyed sem marad. Ahogy megfogod a szőke, kék szemű, selymes hajú -tehát tipikus- királylány kezét, egy ajtó nyílik a falban, és azon átvetődve eljutsz a következő pályára. Ahol persze a lány már nics veled.